Nagykő

Nagykő

2013. november 28., csütörtök

Csíkország

Talajvédelemre írtam a beadandót a soproniaknak vasárnap, a mise rovására, de elküldtem 1 nap késéssel. Nehezen tudom rávenni magam a határidők betartására, de így jobban örülnek neki a tanárok, nagyobb lesz a "határérték"-e a munkámnak.
Ha már szóba került a lelki élet, mostanában többször is voltam az egyik rend kolostorában, nem írom, hogy melyikében, okkal. Itt a néptáncostársaim közül ketten is "vannak", ők röviden csak úgy hívják a helyet, hogy "Ámen". Nincs mellébeszélés. Tömör és magában foglalja a lényeget. Sok mindent írhatnék a helyről, de nem teszem, aki kíváncsi megkérdezi személyesen.
A múlt héten dupláztam, sokan gondoltak is rám, köszönöm nekik. A szerdai próbára vittem is 3 sört, megittuk a bokrétásokkal és jót táncoltunk utána. 
A tanulással minden rendben, szorgalmasan gyűjtögetem a P betűket, ami a prezent-et rövidíti, vagyis jelen volt. Lélekben nem mindig tudok jelen lenni az órákon, mert az erdészeti géptan tanár elég idős és nem tudja olyan sebességgel elindítani a szavakat, hogy el is érjenek a fülemig. De szerencsére néhány román kolléga tudja dekódolni ezeket a hangjelzéseket és papírra vetik a tudományt.
Az exploatare tanár a múltkor már Domnul Mero-nek szólított, ami bizonyos értelemben jól esett, bár eddig még nem kellett semmit sem letenni ebből a tárgyból az asztalra. Ezt néhányan szó szerint is értelmezik.
Baczoni Szilveszter Csíkcsomortán-i árnyékszékely barátom meghívott magukhoz a hétvégére. Kisebb megbeszélés után elmentem az Ámen-be, megvártam, míg összepakol és nekisirültünk a 4-órási vonatnak. Estére Szeredába értünk, nagy köd fogadott bennünket, de nem állított meg, mi csak mentünk és mentünk egészen Csomortánig. Szilveszter elmondása szerint azért volt köd, mert nem ették meg a csángók.
A székelyek furcsán állnak ehhez a csángó témához, úgy vettem észre, hogy lenézik őket kicsit, de ez maradjon az én véleményem. A székely zászló sok házra ki van rakva, jelezve az Autonómia közeledtét.
Jót beszélgettünk az úton, nem bántam meg, hogy eljöttem csíkba, az örök köd országába. Este bőségesen vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk. 
Szombaton egész nap szekereztünk, ugyanis Szilveszternek van 2 lova, Betyár és Manci és egy csikója, Szellő. Fordultunk egyet a majorság szemetével, majd elmentünk a szomszéd faluba terményért, ebéd után még kivittünk egy fuvar lótrágyát a földjükre és már el is telt a nap. Érdekes volt, hogy mikor dobtuk le a trágyát a szekérről, odaszólt a lovaknak, hogy menjenek előrébb, és szótfogadtak, mi a szekéren álltunk villával a kezünkbe, mit egy trágyaszóró. Mikor én szóltam oda nekik ugyanúgy, meg se moztultak, biztos azért, mert nincs csíki tájszólásom. 
Eredetileg úgy volt, hogy elmegyünk táncházba is, de ez nem jött össze., mert még segédkeztünk a helyi asztalosműhelyben az édesapjának, aki reggeltől estig szokott nevetséges összegért dolgozni.


Vasárnapra a csángók is jóllaktak Szilveszter szerint, a templomot messziről észrevettük.


Vasárnap elmentünk templomba, és én jöttem is vissza, mert fel akartam adni egy csomagot Magyarországra, csak nem értem vissza időben, mert a román vasúttársaság néha megritkítja a járatokat..
A héten minden rendben volt, Impaduriri- ból haladok a projekttel, beültem egy új órára is, silviculturara, nagyon tetszett, a vágásokról volt szó.
Erdőrendezés előadáson nem voltam, mert elmentünk Andrással meglátogatni egy kollégánkat, aki a kórházban fekszik. Szegénynek előadtam azt, mikor a részeg böllér megszúrja a saját combját, mire felkiált; harapsz??!! és megcsavarja a lábában a kést megtorlásul. Ő viszont nem tudott rajta nevetni, mert kivették a vakbelét, de onnan tudom, hogy tetszett neki, hogy mikor jött hozzá egy újabb látogató, mindig jelezte, hogy meséljem el neki is a történetet. Kedden még elmentem sirülő próbára, utána nótaest volt zenészekkel.
Ma kint voltunk kitermelés gyakorlaton és megcsodálhattuk az irányítatlan döntés folyamatát, ez az irányított döntés testvére és nem sok országban ismerik, de itt igen.
A lényege az, hogy a fa nem éppen oda dől, ahova szeretnénk, bizonyos algoritmusokkal ki lehet számolni, hogy hová fog dőlni, de ezzel még senki sem foglalkozott.
A videón a két előttem lévő srác Zoli és Csanád volt, ezt az "erre jön b*d meg" hozzászólásból is hallhatjuk. egyébként lehet kicsit eltúlzom a dolgot, mert csak 90 fokkal dőlt más irányba a fa a kívántnál és ennél sokkal durvább volt a hétfői óra. Hétfőn ugyanígy nem akart eldőlni a fa és a TAF (LKT) (nagy traktor) vezetője gondolt egyet és teljes gázzal nekiment a fának, mire az visszatörött a tetejében és lezuhant a TAF mellé. 
A tanár annyit tett hozzá az egészhez, hogy ez a különbség egy mérnök és egy TAF vezető között. Ettől függetlenül mérnökök is lehetnek TAF vezetők.
Most pedig készülődök a hétvégi bokréta táborba, ami szintén Csíkban lesz, de most Szépvíz fölött Csíkborzsovában.

Végezetül Brassó főtere.

2013. november 16., szombat

Drótköteles közelítés

Nem ettek meg a medvék, csak kiestem a ritmusból kicsit, de most folytatom az írkálást. Éppen esedékes volt a kollégium befizetése, mikor pénz állt a házhoz. Gondoltam gyorsan túl leszek rajta, bemegyek és kifizetem a kollégiumban, ahol kell..sorra is kerültem, mikor közölték velem, hogy nem vagyok benne a rendszerben és ha ők raknak bele, akkor költségtéritéses összeget kell fizetnem, ami jóval drágább. Gondoltam, ezen ne múljon, szerencsét próbálok, végülis nem veszíthetek, így erdősítés óra után odabátorkodtam a Rektor Úrhoz, hogy ugyan mit tehetnék, aki azt mondta, hogy menjek a bankba, fizessem be a kisebbik összeget a kolesz számlájára és várjak, amíg bekerülök a kollégiumi rendszerbe. El is mentem informálódni a kollégium igazgatónőjéhez, hogy ugyan milyen számlára kell befizetni az összeget, gyorsan kiderült, hogy ő még nem is hallott ilyesmiről, de a Rektor neve említésekor hihetetlen gyorsaságra kapcsolódtak az agytekervények és írt egy papírt, hogy igazolja, hogy nekem nem kell felárat fizetnem a koleszért, így bátorkodtam visszamenni a kiindulási befizetőponthoz, ahol mégis ki tudtam fizetni az alacsonyabb összeget. Egyébként az emelt ár sem vészes, de 10-el szorozva már meggondolja az ember. Kaptam is egy nyugtát, amin természetesen elrontották a nevemet, de ehhez már hozzászoktam. Nem tudom, hogy miért hasonlít jobban az "ő"-höz az "a" jobban, mint az "o", de biztosan nyelvtörténeti okai vannak, amibe nem akartam belemenni. A nyugtát bemutattam az igazgatónőnek, aki bejegyezte, a Mero Mandor névhez, hogy fizettem.
Ez a bürokrácia annyira megérintett, hogy elhatároztam, bevezetem az őszi szünetet, így egy kicsit meghosszabbítottam a hétvégét előre is meg hátra is, ahogy illik.
Először Szatmárnak vettem az irányt persze vonattal, ami volt vagy 10 óra, mert a vonatok eszméletlen lassúak és nem mindig a legrövidebb utakon kacsáznak, de megérkeztem, finom töltött káposzta, tyúkhúsleves várt nagymamámnál. Meg is fordult a fejemben, hogy minden hétvégén lejöjjek, vagy esetleg vissza se menjek. Kimentünk a temetőbe is.
Boti öcsém is ott volt, akivel elgurítottunk röpke 264 kg vasat az ócskáskoz egy kisszekérrel, aminek kiesett a kereke út közben, de az öntöttvas kályha rajtamaradt a szekéren. Mindig kihagyott a szívverésem, mikor néhány ezer eurós bmw-k mellett húztuk el a vasat, de elértük a célunkat. Egyébként út közben megállt néhány cigány is egy szekérrel, és felajánlották, hogy ne kínlódjunk ezzel a sok nehéz vassal, majd ők elviszik, de nem volt szerencsés napjuk.
Nagymamám, Boti és én nekiindultunk Budapestnek maxi-taxival, majd délutánra már Katalinpusztán ettük a finom kakaslevest, amit két kakas bánt. Degeszre ettük magunkat, összeült a család, beszélgettünk. Elmentem egy régi barátomhoz is, Attilához, a katalinpusztai erdészhez, akinél kezdődött az erdész "pályafutásom". Nyaranta nála dolgoztam közmunkásként és sok mindent megtanultam tőle. Másnap ismét Budapest, kellemes délután következett, ami túl gyorsan eltelt, de ez az élet rendje. Az emberek rohannak, de az emlékek megmaradnak, amiket olyankor is felidézhet az ember, mikor egyedül van, elmélyedhet gondolataiban. "Timpul e dascalul cel mai bun." - ami annyit tesz, hogy "az idő a legjobb tanár." Ezt egy román közmondásos könyvben olvastam.
Nem minden román közmondás ilyen tanulságos, például a kedvencem az "Albina moarta nu mai face miere." vagyis "a döglött méhecske nem csinál mézet."
Elintéztem még egy-két hivatalosabb dolgot és indultam is keletnek. Megpróbáltam visszarázódni a tanulásba, de elég nehéz volt.
Indult egy román nyelvi kurzus is az erasmus-os diákoknak, amire elmentem és szembesülnöm kellett azzal, hogy a tanárnő után én tudok a legjobban románul, ezt ő gyorsan észre is vette és mondta, hogy akkor távozzak, persze csak viccelt. Angolul magyarázza a román szavakat a spanyoloknak, olaszoknak és még kitudja kiknek, mikor bemondta, hogy "Chicken is pui, da?", akkor önkéntelenül rámjött a nevetés.
A múlt hétvégén Sepsiszentgyörgyben néptánctalálkozót tartottak, amire el kellett néznem, pénteken és
szombaton is táncház volt, de a pénteki után azt mondtam, hogy ez kitette a szombatit is, úgyhogy szombaton már csak regenerálódtam.
A héten már minden a rendes kerékvágásban volt, kedden elmentem egy új tánccsoportba is próbálni, a Sirülőbe, ahol a Háromszék te. koreográfusa tanít. Nagyon megtetszett, kalotaszegit tanulunk, már alig várom a jövő hét keddet. Hogy kicsit szakmázzunk is, csütörtökön kitermelés gyakorlaton kimentünk a tanműhelyhez, ahol fát hasogattunk hidraulikus géppel, akkor aprítottunk gallyakat faapríték darálóval, és megnéztünk egy csörlőt is, amit a drótkötélpályás közelítésnél használnak. Nagyon tetszik ez a drótköteles közelítés. Ma volt elméleti órán egy vendég előadó, aki ilyen eszközöket importál Svájcból a Wyssen cégtől. Rengeteg érdekes dolgot mesélt.
Egy ilyen rendszert egy szakképzett személyzet 3 nap alatt felálít, olyan 200m kábellel, akár 3000 méterig meredek lejtőkre is.


A kocsika, ami a sodronyon csúszik valójában egy kisebb csörlő, ami kb. 3 tonnát felcsörlőz a kocsikához, ami lecsúszik a faanyaggal a rakodóhoz. a gravitációt kihasználva közelíthető ki a faanyag. A kocsikát egy nagyobb csörlő húzza vissza, olyan, mint ami a fölső képen is látható. A nagyobb csörlő szánkó vázra van ráépítve és traktorral lehet húzni a helyére, ahol hozzákötik egy fához. Az előadó elmondta, hogy egy ilyen gép csak napi 30 liter üzemanyagot fogyaszt, ellentétben a nagyétvágyú közelítőgépekkel. Rengeteg változat van, több kábeles megoldások is vannak, ebbe még nem ástam bele magam, de van anyagom hozzá. Olyan 250 ezer euró egy kisebb rendszer, amivel már el lehet dolgozgatni. Brassótól 30 km-re is van most egy ilyen pálya szerelve, beszéltük is a fiúkkal, hogy kimegyünk megnézni egyik nap.