Az iskolarendszert kezdem megszokni, itt minden előadást, labort 1 óra 40 percig tartanak.
Erdősítés laboron összesen 3-an voltunk Fejér János, Fejér András és én. Erdősítést az idős néni tartja, akiről már írtam. Félév végén le kell adni egy projektet, amit egy üzemterv alapján kell elkészíteni, Ilona néni ragaszkodott ahhoz, hogy nekem valamilyen külön üzemtervet keres, ahol nincsenek fenyők vagy ilyen magasabb szinteken található fajok. Nem ellenkeztem, keresetünk is egy elkészített projektet, amiben kocsányos tölgy, kőris van főként és ez alapján kell elkészítenem a sajátomat másféleképpen, még nekem sem tiszta, hogy hogyan, de Andrásék segítenek majd.
Erdőrendezésből ismét voltunk kint terepen:
Az úgy néz ki, hogy kapunk térképet, sétálunk sétálunk, egyszer csak nem csücsülünk le hanem megnézzük, hogy melyik parcellában, alparcellában vagyunk, kikeressük a kis könyvünkből és az alapján elkezdjük kitölteni a fisa-t, ami összefoglalja a termőhely tulajdonságait, számokkal és betűkkel írja le.
Majd Jacob bácsi elsétál néhány fához, megméri a kerületét és szemre néhány magasságot, ezeket is rögzítjük és sétálunk a következőhöz.
Erdészeti kitermelés terepen csörlőzés volt a gyakorlat, egy számomra egészen érdekes dologgal huzigáltuk a fákat, ez a szerkezet úgy működik, hogy a láncfűrészhez hozzákötnek egy csörlőt bizonyos áttételeken keresztül. A fűrészt kikötik egy fához, így oda lehet vontatni a fákat egy helyre. Ezt sűrű fenyőerdőkben használják állítólag, mikor még fiatal az állomány, de szükség van gyérítésre és traktorral vagy lóval lehetetlen a közelítés. A fenyőt könnyen is elhúzza elég jól lehet vele dolgozni, olyan 1 tonnáig lehet vele csörlőzni.
Össze álltunk egy képre jobbról balra haladva: Barna, Golyó, Magor, János, Andrán és én.
Azért jut idő másra is, nemcsak tanulás van, hétfőn, szerdán este néptánc. Sőt csütörtök délután azon vettem észere magam, hogy ások, ugyanis Adélék építkeznek és még a hideg beállta előtt be kell keríteni a telket, amire Szilveszter elmondása szerint a 200 m-re lévő Brassó körgyűrű miatt van szükség. Ugyanis valami meg kell fogja az idáig sirülő kamionokat. Szilveszter csíki gyerek, Matyi brassói, még itt volt Xilamér, aki szintén brassói és János, Adél barátja, aki négyfalusi. Jól esett egy kis mozgás, jót ettünk utána, hallgattuk Szilveszter világnézeteit, nevettünk sokat.
A hétvége is érdekes volt, mint már írtam a helyi magyar erdészeti szakcsoport minden évben szervez "körutat", idén Bölönbe mentünk egy hétvégi házba. Pénteken 2-kor találkoztunk a vasúton, mindenki adott 2 lejt és Magor fordult egyet 2 sörért. Még a vonat el sem indult elfogyott az egyik, elő is került a köményes pálinka szintén Magor jóvoltából, majd némi beszélgetés után megérkeztünk Mogyorósra. Innen Zsoltiék értünk jöttek és elvittek Bölönbe az otthonukba. Megízleltünk pár Hargitát, majd kimentünk a hétvégi házhoz, és ott is kipróbáltuk, ugyanolyan volt az íze.
Másnap kimentünk és a helyi mérnökúr és Jenő bácsi, Laci szakmai előadásait hallgattuk. Először egy kocsánytalan tölgyesbe mentünk, ahol már igen szép újulat volt, a gyertyán második lombkoronaszint ki volt véve vagy 7 éve, így az erősebb fényhatás miatt megindultak a csemeték növekedni. Mint később kiderült, lékek is vannak az erdőrészben, itt csoportos felújító vágásnak hívják, a lékek nagysága egy, másfél fahossznyi. Ápolva is voltak a lékek, lehetett látni, hogy lecsapkodták a gyorsabban növő gyertyánokat, hogy ne nyomják el a tölgy csemetéket.
Mértünk átmérőt, megtudtam egy két titkot is, mint például az átlalót sok helyen megbuherálják a fakupecek, vagyis mikor erdőt vesznek, akkor olyan átlalót visznek, ami kevesebbet mér, mikor eladnak, akkor meg úgy értékesítik, hogy pár centivel többet mutasson, nagy köbméternél sokat fog.
Az egyik nagy probléma itt, hogy a szaknyelvet románul tanulják a diákok és csak az ilyen körutakon van esélyük megtanulni a szakkifejezéseket. Az átlalót, is clupa-nak ismerik, de többen is kérdezték tőlem, hogyan van magyarul, szóval érdekli őket.
Magor és a klupa
A táborhely felé meglátogattunk két csemetekertet is. Kevés csemetekert van a környéken, a legközelebbi vagy 30 km-re van, az emberek nem igazán foglalkoznak vele, sok vele a pepecskélés azt mondják. A bölöni kertek sem túl nagyok és ezzel is a mérnöknek kell foglalkozni, nem igazán bízza másra. A kerítését kalákában csinálták, az öntözést pedig egy megduzzasztott patakból oldják meg vödrökkel..de a csemeték szépek voltak! Csak állati eredetű trágyával dolgoznak, nem használnak műtrágyát. Azt mondják, hogy a műtrágyával növekedett csemeték szép nagyok lesznek meg erősnek néznek ki, de mikor kiültetik őket, nem bírják a szélsőséget.
Mire visszaértünk már javában fortyogott a kecsketokány, a tokány pörköltnek felel meg. Jenő bá vezetésével az erdészeti dolgozók készítették nekünk.
Közben mindenki Bajuszt figyelte, Jenő bá kutyáját. Bajusz élvezte a helyzetet, odahúzott a fogával egy fát a rakásból és két sört is odahúrcolt, majd odament Kincsőhöz udvarolni, mire megjegyezték a kollégák, hogy Jenő, le se tagadhatod a kutyádat!
Ebéd után kimentünk egy bükkösbe, ahol fokozatos felújító vágást végeztek, először magvető vágást és így tovább, de mégis maradtak foltok, ahol nem újult meg a bükk, az ilyen foltokat Jenő bácsiék luccal pótolták és bekenték a csemeték csúcsát szerrel, hogy ne rágják a vadak. Itt nem használnak kerítéseket, talán azért, mert nem futja ki. Béla bá azt is elmondta, hogy régen, mikor még nem voltak vegyszerek, a birka büdös gyapját tekerték a csemeték csúcsára, amit nem igazán komáztak a szarvasok.
Este lett, mire leértünk a pisztrángoshoz, itt vagy 6 tóban voltak pisztrángok különböző korosztályok, lejtős területen egy patak táplálja a tavakat, a magasabban fekvőkből csővel túlfolyón keresztül csobog bele az alsókba. A madarakkal szokott gond lenni, egyébként megéri tartani őket, nem esznek sokat, 25 lej kilója, amit értékesíteni lehet.
Csanád, Magor és én az x.-ik Hargita után mulatunk éppen!
Másnap Mogyoróson vártunk a vonatra és elemeztük a hétvégét. Szerintem megérte elmenni, bár sokan nem jöttek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése